Beszélgetések a Teremtővel

"Ne szeressétek a világot ,se azokat amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz ami a világban van a test kívánsága és az élet kérkedése,nem az Atyától van,hanem a világból.  És a világ elmúlik és annak kívánsága is,de aki az Isten akaratát cselekszi megmarad örökké. " János I levele 2,15-17 Mennyei Atyánk érezzük mi,akikben lakozol,hogy valami nincs rendben ebben a világban, nem is érezzük magunkat itthon,honvágyunk van az örök hon után.  Te adj békességet szívünkbe mikor nap mint nap elválnak útjaink azoktól akik a világot követik.  Az emberek attól még érezzék szeretetünket irántuk és lássák rajtunk a Te vezetésedet,a hitvalló életet. Adj bölcsességet, hogy tudjuk mindig hol a helyünk, engedjük lelkednek,hogy vezessen a keskeny ösvényen.  Jézus nevében kérünk. Ámen.

"Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok én meggyőztem a világot." János 16, 33 Olyan egyszerű ez az ígéret és mégis oly nehéz hagyni, hogy átjárja minden sejtünket és töltsön el a békesség... Istenre hagyatkozni, mikor a hullámok összecsapnak a fejünk felett, benne bízni mikor semmi nem úgy alakul ahogy reméltük - újra meg újra nem sikerül egy vizsga, annak ellenére, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk. Benne bízzunk vakon, akkor is mikor társunk durvaságával szembesülünk nap mint nap, amikor gyermekünk beteg ágyon fekszik, amikor földi atyánk haldoklik rákban és még csak az sem adatik meg, hogy meglátogathassuk. Istenbe bízni, mikor az ajtók csak egyre becsapódnak előttünk és amikor a kísértések ordító oroszlánként járják át gondolatainkat, mindennapjainkat? A válasz, IGEN. Mindenek ellenére megéri Istenben bízni, Rá hagyatkozni teljes nyugalommal, békességgel, mert Ő tudja mit csinál, a legjob...