,,Én az Úr , aki előtted me gyek , én leszek teveled ; el nem maradok tőled , sem el nem hagylak : ne félj és ne rettegj ! Veled leszek ; el nem hagylak téged , sem el nem maradok tőled . (5Móz. 31,8. Józs. 1,5.)” Sokáig azt hittem az emberek a hibásak azért, hogy magányos vagyok és nem lelem örömemet, békességemet bármit teszek. A körülöttem lévő embereket hibáztattam azért amiért nem feleltek meg elvárásaimnak, nem tettek boldoggá, elvették békességemet. Ilyenkor ahelyett, hogy Isten elé vittem volna érzéseimet, elvonultam és még magányosabb lettem, méginkább elveszítettem békességemet is, már a depresszió szélén álltam. Hetekig az öröm legkisebb megcsillanását sem éreztem szívemben. Egy közeli barátnőm felhívta figyelmemet, az imádságra, az imádság erejére és velem imádkozott minden nap, egészen addig, amíg lassan visszatért az öröm, a békesség a szívembe. Megtapasztalhattam az imádság erejét, úgy éreztem mint, aki újjá született, minden apró dolog örömet adott. ...