Beszélgetések a Teremtővel

Nem tudom pontosan, hogy hol olvastam vagy mikor, de a lényegre emlékszem,ami az volt, hogy ha egy újra meg újra visszatérő vágy,szenvedély van a szívünkben valami hobbi iránt, hogy azt nagyon szeretnénk csinálni mindig akkor az Istentől van. Na, hát én így vagyok az írással. Állandóan érzem a késztetést az írásra,de nem olyan könnyű, mert most összevisszaság van a fejemben. Pár hónapja új munkahelyen dolgozom, jó társaságban, jó hangulatban, új dolgokat tanulok nap mint nap, sok emberrel találkozom, de valami hiányzik. Hiányzik az írás. Folyton azt érzem, hogy valamit nyomok el magamban, ami kikívánkozik. Annyi mindenről szeretnék írni, de nem megy. Nem megy az, hogy kiteregessem a magán életemet egy online közönségnek. Ézert inkább nyomom el továbbra is a késztetést, hogy írjak. Nem vagyok még kész rá, sem alaklamas, úgy érzem. Kisebbségi komplexusom állandóan hozzám vágja a kérdést: Te? Te akarsz írni? Tanítani másokat? Te, aki nem vagy sem lelkileg, sem szakmai szempontból eléggé f...

''Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.''                                                                                         Préd 7,3 Mit is rejt magában ez a bibliai ige? Mivel megmagyarázhatatlan szomorúságot éreztem a szívemben ezen töprengtem ma reggel. Mi értelme van az egész életnek? Minden nap mintha egyforma volna, ismétlődik minden, újra meg újra...egyik nap könnyebb, másik nehezebb, de olyan egyhangúan telik az egész és néha az az érzésem, hogy nincs sok értelme semminek. Eszembe jutott ez a bibliai ige, ami elég szokatlan a világi állításokhoz képest, mert a világ nem arra biztat, hogy örüljünk a szomorúságnak, hanem inkább arra bátorít, hogy minél kellemesebben éljük napjainkat. De lám Isten azt mondja,...

''Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!''                                                                                                                       Zsolt 42,2 Ma reggel vezettem haza az oviból és hangosan beszélgettem az életemről saját magammal, angolul, ez a szokásom... és ez a monológ ráébresztett arra, hogy mi az én bajom igazából. Rájötte...

 ''Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban.''                                                                                                                           Zsolt 145,18  Hajnali 3 óra van és hív az Úr, hogy beszélgessünk. Én érvelek, hogy beteg vagyok, muszáj pihenjek, de Ő megnyugtat, hogy gondja van rám, ne aggodalmaskodjak. Így hát felkelek, megfőzöm a kávét s olvasok, írok, youtube videókat nézek, elmélkedem és ő szól hozzám. Megdorgál, hogy miért nem teszem azt amihez értek és miért nem kezdek valamit azzal a tehetséggel amivel Ő megáldott. Miért veszítem el olyan hamar a reményt és miért nem vagyok kitartób...