''Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban.''
Zsolt 145,18
Zsolt 145,18
Hajnali 3 óra van és hív az Úr, hogy beszélgessünk. Én érvelek, hogy beteg vagyok, muszáj pihenjek, de Ő megnyugtat, hogy gondja van rám, ne aggodalmaskodjak. Így hát felkelek, megfőzöm a kávét s olvasok, írok, youtube videókat nézek, elmélkedem és ő szól hozzám. Megdorgál, hogy miért nem teszem azt amihez értek és miért nem kezdek valamit azzal a tehetséggel amivel Ő megáldott. Miért veszítem el olyan hamar a reményt és miért nem vagyok kitartóbb, hisz Ő szeret és tudja mire vagyok képes, tudja mire teremtett, mi az a szolgálat amire lehetőségem van.
Én elszégyellem magam kicsinyhitűségem miatt és belátom, hogy igaza van, Ő már tud mindent, én csak bátran, hittel kellene lépjek, de olyan gyarló vagyok.
Én elszégyellem magam kicsinyhitűségem miatt és belátom, hogy igaza van, Ő már tud mindent, én csak bátran, hittel kellene lépjek, de olyan gyarló vagyok.
Istenem kérlek te vezess bennünket és mi hallgassunk rád, legyünk érzékenyek hívásodra, hogy tudjuk betölteni az általad nekünk tervezett szolgálatot. Ne távolodjunk el tőled, ne veszítsük el a reményt a mindennapok forgatagában. Tudjunk megállni, Rád figyelni, élni úgy, hogy a Te neved magasztaltassék általunk. Jézus nevében. Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése