Ugrás a fő tartalomra

Inspiráció avagy a szenvedély,amit Isten ületetett belénk?

Nem tudom pontosan, hogy hol olvastam vagy mikor, de a lényegre emlékszem,ami az volt, hogy ha egy újra meg újra visszatérő vágy,szenvedély van a szívünkben valami hobbi iránt, hogy azt nagyon szeretnénk csinálni mindig akkor az Istentől van. Na, hát én így vagyok az írással. Állandóan érzem a késztetést az írásra,de nem olyan könnyű, mert most összevisszaság van a fejemben. Pár hónapja új munkahelyen dolgozom, jó társaságban, jó hangulatban, új dolgokat tanulok nap mint nap, sok emberrel találkozom, de valami hiányzik. Hiányzik az írás. Folyton azt érzem, hogy valamit nyomok el magamban, ami kikívánkozik. Annyi mindenről szeretnék írni, de nem megy. Nem megy az, hogy kiteregessem a magán életemet egy online közönségnek. Ézert inkább nyomom el továbbra is a késztetést, hogy írjak. Nem vagyok még kész rá, sem alaklamas, úgy érzem. Kisebbségi komplexusom állandóan hozzám vágja a kérdést: Te? Te akarsz írni? Tanítani másokat? Te, aki nem vagy sem lelkileg, sem szakmai szempontból eléggé felkészült, alaklamas erre a hívatásra? Épp te? És én, mint egy idióta, igazat adok a félelem szavának és elhallgatok. Elhallgattatom a hangot, mely beszélni akar bennem. Pedig - szólal meg a remény is- témám épp lenne miről írjak. Hiszek Istenben és bátran állítom, hogy szoros személyes kapcsolatban vagyunk,  ott van a vegyes házasságom és a két kúltúrában felnővő gyermekem, az érdeklődésem a minimalista tudatos életmód, a természet végtelen szeretete stb. Nem igazán szeretek az emberekkel sokat beszélgetni a tömbház előtt vagy a munkahelyemen, viszont annál jobban szeretek elvonulni a laptopommal és egy finom, tejes, barna cukros kávéval elmélkedni bármiről. Arról , hogy lassan itt az ősz és, hogy nagyon szeretem mindenestől, még a melankóliát amit okoz,még azt is szeretem. Szeretek takarítani, az otthonomat renben tartani, aminek sokszor az az ára, hogy nem játszom a gyerekemmel, de nekem kell a lakásban a rend ahhoz, hogy lelkileg kiegyensúlyozottnak érezhessem magam. Ez vagyok én. De nem adom fel. Amikor éppenséggel van rá lehetőségem írok és elmélkedem azokon a dolgokon melyek inspirálnak.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kísértés

"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsidók 4: 15-16) Milyen nagy dolog, Isten, aki a mindenséget teremtette megindul a mi erőtlenségünkön és arra biztat, hogy forduljunk hozzá ha segítségre van szükségünk. Miért nem tesszük ezt? Miért akarunk sok mindent önállóan megoldani és Istent csak akkor hívjuk, amikor már nyilvánvaló, hogy egyedül nem megy vagy, amikor már beleestünk a bajba,  a kísértő helyzetbe. Mennyei jó Atyánk, Te látod, hány kísértéssel küzdünk mindannyian és sajnos az ellenség is tudja a gyenge pontjainkat és pontosan ott támad, ahol sikert érhet el. Segíts nekünk Urunk, hogy felismerjük a kísértő helyzeteket, a Sátán közeledését és legyünk mindig készen a támadást kivédeni. Tudjuk elutasítani idejében a kísért...
Megjegyzés küldése
További információk

Éjjeli találkozás

 ''Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban.''                                                                                                                           Zsolt 145,18  Hajnali 3 óra van és hív az Úr, hogy beszélgessünk. Én érvelek, hogy beteg vagyok, muszáj pihenjek, de Ő megnyugtat, hogy gondja van rám, ne aggodalmaskodjak. Így hát felkelek, megfőzöm a kávét s olvasok, írok, youtube videókat nézek, elmélkedem és ő szól hozzám. Megdorgál, hogy miért nem teszem azt amihez értek és miért nem kezdek valamit azzal a tehetséggel amivel Ő megáldott. Miért veszítem el olyan hamar a reményt és miért nem vagyok kitartób...
Megjegyzés küldése
További információk

Istenre figyleni

"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban."        Róm 8, 38-39          Nagyon sokszor érzem azt, hogy valami elválaszt Istentől, mintha nem hallanám már a hangját, sokszor nem vagyok érzékeny az Ő hívására, szavára. A nap minden perce be van programozva különböző tevékenységekkel, programokkal, munkával, hogy aztán este holtfáradtan esem az ágyba szó szerint és olyankor már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy szóljak Istenhez, keressem Őt.           Rájöttem, hogy ez mindig is így lesz ha nem változtatok én az életstílusomon. Igen, semmi nem választhat el Istentől, de sajnos sok minden elvonhatja annyira a figyelmünket Róla, hogy csak azon...
Megjegyzés küldése
További információk