''Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!''
Zsolt 42,2
Ma reggel vezettem haza az oviból és hangosan beszélgettem az életemről saját magammal, angolul, ez a szokásom... és ez a monológ ráébresztett arra, hogy mi az én bajom igazából. Rájöttem, hogy az egész arról szól, hogy találjam meg az egyensúlyt az életemben, az egyensúlyt a két nemzetiség között.
Az egyik az amelyikbe beleszülettem, ez az aki vagyok, magyar nemzetiségű a sajátos szokásainkkal, hagyományainkkal, az énem alapvető része, amit nem tudok sem megtagadni, sem elfelejteni soha, mert akkor önmagamat tagadnám meg. A másik nemzetiség amelyiket szent házasság által, Isten színe előtt felvállaltam öntudatlanul. (Na jó lehet nem öntudatlanul, de mégis, mert fiatalon nem láttam bele, hogy ez mit jelent.) Az állandó harc az új nemzetiség és a régi közt. Az énem megőrzése. Az új elfogadása. A szokások megtartása. A hagyományaim átadása. Erről szól az egész életem. E körül forog minden. Emiatt volt a nagy lelki válságom, a depresszióm.
Nehéz. Nehezebb mint ahogy azt fiatalon, szerelmes gondoltam. Pedig akkor is tudtam, hogy nem lesz könnyű, de nem tudtam a nehézségek okozta érzésekről. Sejthetünk valamit, de amíg nem tapasztalunk meg egy adott helyzetet a saját bőrünkön addig nem tudjuk igazán, hogy milyen érzés az, milyen érzelmeket, gondolatokat kelt bennünk. Persze, gondoltam, hogy nehéz lesz, de vakon bíztam abban, hogy Istennel minden lehetséges. És igazam volt. Nehéz, de lehetséges.
Tizenegy éve megismertem román nemzetiségű páromat, tizenegy éve keresem az egyensúlyt és élem az Isten által nekem szánt néha nagyon nehéz életet.
De be kell, hogy valljam, hogy ha visszamehetnék az időbe, nem döntenék másképp. Igen, minden reggel újra meg újra felveszem a harcot és Isten igéjével felfegyverkezve indulok a napi csatákba. És velem van Ő, aki a mindenem, aki nélkül nem érzem jól magam, Akihez mindig vágyódom, mint a szarvas a hűs vízforráshoz.
Istenem köszönök Neked mindent. Köszönöm, hogy fiatalon nem gondolunk meg úgy mindent és bátrabbak vagyunk. Köszönöm, hogy megjutalmazol hitunkért és igen is velünk vagy és lehetségessé teszed azt ami a hitetlennek úgy tűnik nem lehetséges. Köszönöm, hogy lelkünk vágyik hozzád és köszönöm a próbatételeket, mert azok alakítanak bennünket. Jézus nevében. Ámen.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése