Ugrás a fő tartalomra

Az egyensúly keresése

''Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!''
                                                                                                                      Zsolt 42,2


Ma reggel vezettem haza az oviból és hangosan beszélgettem az életemről saját magammal, angolul, ez a szokásom... és ez a monológ ráébresztett arra, hogy mi az én bajom igazából. Rájöttem, hogy az egész arról szól, hogy találjam meg az egyensúlyt az életemben, az egyensúlyt a két nemzetiség között.
Az egyik az amelyikbe beleszülettem, ez az aki vagyok, magyar nemzetiségű a sajátos szokásainkkal, hagyományainkkal, az énem alapvető része, amit nem tudok sem megtagadni, sem elfelejteni soha, mert akkor önmagamat tagadnám meg. A másik nemzetiség amelyiket  szent házasság által, Isten színe előtt felvállaltam öntudatlanul. (Na jó lehet nem öntudatlanul, de mégis, mert fiatalon nem láttam bele, hogy ez mit jelent.) Az állandó harc az új nemzetiség és a régi közt. Az énem megőrzése. Az új elfogadása. A szokások megtartása. A hagyományaim átadása. Erről szól az egész életem. E körül forog minden. Emiatt volt a nagy lelki válságom, a depresszióm.
Nehéz. Nehezebb mint ahogy azt fiatalon, szerelmes gondoltam. Pedig akkor is tudtam, hogy nem lesz könnyű, de nem tudtam a nehézségek okozta érzésekről. Sejthetünk valamit, de amíg nem tapasztalunk meg egy adott helyzetet a saját bőrünkön addig nem tudjuk igazán, hogy milyen érzés az, milyen érzelmeket, gondolatokat kelt bennünk.  Persze, gondoltam, hogy nehéz lesz, de vakon bíztam abban, hogy Istennel minden lehetséges. És igazam volt. Nehéz, de lehetséges.
Tizenegy éve megismertem román nemzetiségű páromat, tizenegy éve keresem az egyensúlyt és élem az Isten által nekem szánt néha nagyon nehéz életet.
De be kell, hogy valljam, hogy ha visszamehetnék az időbe, nem döntenék másképp. Igen,  minden reggel  újra meg újra felveszem a harcot és Isten igéjével felfegyverkezve indulok a napi csatákba. És velem van Ő, aki a mindenem, aki nélkül nem érzem jól magam, Akihez mindig vágyódom, mint a szarvas a hűs vízforráshoz.

Istenem köszönök Neked mindent. Köszönöm, hogy fiatalon nem gondolunk meg úgy mindent és bátrabbak vagyunk. Köszönöm, hogy megjutalmazol hitunkért és igen is velünk vagy és lehetségessé teszed azt ami a hitetlennek úgy tűnik nem lehetséges. Köszönöm, hogy lelkünk vágyik hozzád és köszönöm a próbatételeket, mert azok alakítanak bennünket. Jézus nevében. Ámen. 



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kísértés

"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsidók 4: 15-16) Milyen nagy dolog, Isten, aki a mindenséget teremtette megindul a mi erőtlenségünkön és arra biztat, hogy forduljunk hozzá ha segítségre van szükségünk. Miért nem tesszük ezt? Miért akarunk sok mindent önállóan megoldani és Istent csak akkor hívjuk, amikor már nyilvánvaló, hogy egyedül nem megy vagy, amikor már beleestünk a bajba,  a kísértő helyzetbe. Mennyei jó Atyánk, Te látod, hány kísértéssel küzdünk mindannyian és sajnos az ellenség is tudja a gyenge pontjainkat és pontosan ott támad, ahol sikert érhet el. Segíts nekünk Urunk, hogy felismerjük a kísértő helyzeteket, a Sátán közeledését és legyünk mindig készen a támadást kivédeni. Tudjuk elutasítani idejében a kísért...

Éjjeli találkozás

 ''Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban.''                                                                                                                           Zsolt 145,18  Hajnali 3 óra van és hív az Úr, hogy beszélgessünk. Én érvelek, hogy beteg vagyok, muszáj pihenjek, de Ő megnyugtat, hogy gondja van rám, ne aggodalmaskodjak. Így hát felkelek, megfőzöm a kávét s olvasok, írok, youtube videókat nézek, elmélkedem és ő szól hozzám. Megdorgál, hogy miért nem teszem azt amihez értek és miért nem kezdek valamit azzal a tehetséggel amivel Ő megáldott. Miért veszítem el olyan hamar a reményt és miért nem vagyok kitartób...

Istenre figyleni

"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban."        Róm 8, 38-39          Nagyon sokszor érzem azt, hogy valami elválaszt Istentől, mintha nem hallanám már a hangját, sokszor nem vagyok érzékeny az Ő hívására, szavára. A nap minden perce be van programozva különböző tevékenységekkel, programokkal, munkával, hogy aztán este holtfáradtan esem az ágyba szó szerint és olyankor már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy szóljak Istenhez, keressem Őt.           Rájöttem, hogy ez mindig is így lesz ha nem változtatok én az életstílusomon. Igen, semmi nem választhat el Istentől, de sajnos sok minden elvonhatja annyira a figyelmünket Róla, hogy csak azon...