,,Én az Úr, aki előtted megyek, én leszek teveled; el nem maradok tőled, sem el nem hagylak: ne félj és ne rettegj! Veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.(5Móz. 31,8. Józs. 1,5.)”
Sokáig azt hittem az emberek a hibásak azért, hogy magányos vagyok és nem lelem örömemet, békességemet bármit teszek. A körülöttem lévő embereket hibáztattam azért amiért nem feleltek meg elvárásaimnak, nem tettek boldoggá, elvették békességemet. Ilyenkor ahelyett, hogy Isten elé vittem volna érzéseimet, elvonultam és még magányosabb lettem, méginkább elveszítettem békességemet is, már a depresszió szélén álltam. Hetekig az öröm legkisebb megcsillanását sem éreztem szívemben. Egy közeli barátnőm felhívta figyelmemet, az imádságra, az imádság erejére és velem imádkozott minden nap, egészen addig, amíg lassan visszatért az öröm, a békesség a szívembe. Megtapasztalhattam az imádság erejét, úgy éreztem mint, aki újjá született, minden apró dolog örömet adott. Azóta egyre ritkábban érzem így magam, gyakorolom az imádságot minden nap, minden reggel, minden este. Hálát adok mindenért, azért, hogy van amit együnk, vannak ruháink, még túl sok is, van tető a fejünk fölött, abszolút mindenért, És hála telt szívvel kérem Istent, hogy adja meg szívem kéréseit nekem. És Ő megadja, amire szükségem van. Ha perspektívát tévesztenék is rövid időre, hamar visszavezet hű pásztorom a keskeny útra. Emlékeztet, hogy Ő mindig velem van, nem hagy el soha, elhagyhatnak emberek, változhatnak helyzetek, jöhetnek rosszabb idők, szívem nem fél, mert Benne bízik.
Hála telt szívvel jövök eléd újra Uram, mert tudom, hogy te mindig velem vagy, mindig tartogatsz valami jót számomra, még a nehéz helyzetek is javamra vannak, segítenek, hogy nagykorú kereszténnyé válhassak. Bocsásd meg nekem kétségbeesett pillanataimat, mikor hitetlenként viselkedek. Áldott legyen a Te neved örökkön örökké.
fotó:https://ro.pinterest.com/

Megjegyzések
Megjegyzés küldése