"És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm
erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én
erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem." 2Kor 12,9
Nagyon nehéz volt a szívem, nem láttam gyermekemet 7 hete. Már odajutottam, hogy nem állhattam senkit, önmagamat sem, ráadásul az is kiderült, hogy a tervezett időpontban nem tudunk indulni utána, csak egy nappal később. Nagyon rosszul fogadtam a hírt, nekem minden óra egy örökkévalóságnak tűnt. Összekaptunk férjemmel és én elszaladtam otthonról. Be a fülhallgatót a fülembe, fel a sport cipőt és irány szaladni. Ha bármi bánt, van egy jókora domb, szinte már hegynek is mondható, ahová el szoktam menni. Odamentem most is, sírtam, úgy éreztem magam mint, akit kifosztottak. Szembe jött velem egy anyuka a gyerekével, el kellett fordítsam a tekintetemet, annyira fájt, hogy nem láthatom az enyémet. Felmásztam a hegyre és sírtam, pereltem Istennel, hogy miért kellett én ennyi időd gyermekem nélkül legyek. Hallgattam egy keresztény dalt, amely arról szólt, hogy senki más nem töltheti be az űrt a szívünkben csak Isten. Annyira erőtlennek éreztem magam, de szívem megnyugodott. Átadtam Istennek, örültem, hogy Ő van nekem. Ahogy lefelé tartottam a dombról gyönyörű szép lila virágokat pillantottam meg. Akkor is ott voltak, amikor felfelé mentem, de nem vettem észre, annyira zaklatott voltam. A lila a kedvenc színem és ott pompáztak a kopasz őszirózsák nagy mennyiségben. Leszedtem egy csokornyit és mintha új ember született volna, békésen tértem haza. Megértettem az igét, amit előző nap olvastam. Addig soha sem értettem igazán, hogy lehet erőtlenség által erős lenni. Most már tudom: mikor úgy érezzük, hogy már nincs erőnk cipelni a terhet és már nincs kiút, ha Istenhez fordulunk ezekkel az érzésekkel, akkor vagyunk igazán erősek, mert Ő megnyugtat minket erőtlenségünkben és újra erőre, békére lelünk Istenünk által.
Mennyei jó Atyánk köszönjük, hogy nálad van igazi békére lelés, hogy te nem vetsz meg mikor annyira zaklatottak vagyunk, hogy még saját magunkat sem állhatjuk, nem veted meg erőtlenségünket, sőt arra bátorítasz, hogy vigyük eléd ezen érzéseket és adjunk át neked mindent ami nehézzé teszi szívünket. Hálás ezért szívünk. Jézus nevében, Ámen.
Nagyon nehéz volt a szívem, nem láttam gyermekemet 7 hete. Már odajutottam, hogy nem állhattam senkit, önmagamat sem, ráadásul az is kiderült, hogy a tervezett időpontban nem tudunk indulni utána, csak egy nappal később. Nagyon rosszul fogadtam a hírt, nekem minden óra egy örökkévalóságnak tűnt. Összekaptunk férjemmel és én elszaladtam otthonról. Be a fülhallgatót a fülembe, fel a sport cipőt és irány szaladni. Ha bármi bánt, van egy jókora domb, szinte már hegynek is mondható, ahová el szoktam menni. Odamentem most is, sírtam, úgy éreztem magam mint, akit kifosztottak. Szembe jött velem egy anyuka a gyerekével, el kellett fordítsam a tekintetemet, annyira fájt, hogy nem láthatom az enyémet. Felmásztam a hegyre és sírtam, pereltem Istennel, hogy miért kellett én ennyi időd gyermekem nélkül legyek. Hallgattam egy keresztény dalt, amely arról szólt, hogy senki más nem töltheti be az űrt a szívünkben csak Isten. Annyira erőtlennek éreztem magam, de szívem megnyugodott. Átadtam Istennek, örültem, hogy Ő van nekem. Ahogy lefelé tartottam a dombról gyönyörű szép lila virágokat pillantottam meg. Akkor is ott voltak, amikor felfelé mentem, de nem vettem észre, annyira zaklatott voltam. A lila a kedvenc színem és ott pompáztak a kopasz őszirózsák nagy mennyiségben. Leszedtem egy csokornyit és mintha új ember született volna, békésen tértem haza. Megértettem az igét, amit előző nap olvastam. Addig soha sem értettem igazán, hogy lehet erőtlenség által erős lenni. Most már tudom: mikor úgy érezzük, hogy már nincs erőnk cipelni a terhet és már nincs kiút, ha Istenhez fordulunk ezekkel az érzésekkel, akkor vagyunk igazán erősek, mert Ő megnyugtat minket erőtlenségünkben és újra erőre, békére lelünk Istenünk által.
Mennyei jó Atyánk köszönjük, hogy nálad van igazi békére lelés, hogy te nem vetsz meg mikor annyira zaklatottak vagyunk, hogy még saját magunkat sem állhatjuk, nem veted meg erőtlenségünket, sőt arra bátorítasz, hogy vigyük eléd ezen érzéseket és adjunk át neked mindent ami nehézzé teszi szívünket. Hálás ezért szívünk. Jézus nevében, Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése