Van. Nincs

"Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.

Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű."      Mt. 11, 28-30

Annyira leterhel néha az élet és a figyelmem elvonódik az igazán fontos dolgokról. Néha azon kapom magam, hogy ima nincs, csendes percek nincsenek viszont van rohanás, van aggódás, van okos telefonozás, van forgalomban ülés. Bibliaolvasás nincs, templomba menés nincs, van egy kis mai ige, azt is rohanva olvasom,van facebook böngészés, pinterest, instagram stb.  Ezer kérdés cikázza át agyamat. Maradjak ezen a munkahelyen, még várjak hátha itt megszokom vagy menjek keressek mást, valamit ami közelebb áll a szívemhez.  Egy gondolat nem maradhat sokáig az agyamba mert hiperaktív gyermekem állandóan ébren van, reggel korán, este későn, nem lehet gondolkodni. Már most is felkelt, pedig vasárnap reggel van 6:59.  Írtam ezt a pár sort és már jön, keres hol vagyok és sír, hogy ő nem akar többet aludni. Már a félelem beleférkőzött kicsi szívébe, nem csoda, hisz 1 éves és 8 hónapos korától hagyom el minden nap. Reggel 6-kor költöm, mert hát nem a városba lakunk, csak így érünk be oviba, munkába. 7-kor otthagyom és délután 5 előtt picivel érte megyek, kicsit hagyom hogy játsszon ovistársaival és mire hazadöcögünk este van. Ha vakáció van –ami azért van, hogy a gyerekek pihenjenek-  akkor jön az igazi trauma a gyereknek, mert nem a normális ovi van, hanem összevont csoportok, ismeretlen gyerekekkel, dadusokkal, óvó nénikkel. Ha szerencsésebb a helyzet, akkor marad egyik - másik nagyszülőnél. Tehát velünk szülőkkel sokat nincsenek. Annyira éhezi a társaságunkat, hogy naponta elmondja többször: „Anyuka szeretlek”. Ha nem ezt mondja akkor azt, hogy: “Jössz velem játszani?”  Persze én mindig holtfáradt vagyok, de igyekszem vele kicsit játszani. Nem minden gyerek sorsa ilyen van akié jobb, van akié keservesebb. A lényeg, hogy az enyém megsínyli ezt a rohanó, aktív életmódot. Mindemellett ott a szomorú valóság, ami Románia lakosságának 60 %-át érinti, szerintem.  Az a tény, hogy hiába a sok munka, rohanás, mert pénz nincs. Ami van az elmegy a részletre, számlákra, ovira, üzemanyagra, bérletre, ételre, legjobb esetben beszúrunk egy lakásújítást vagy belföldi 3 napos nyaralást, egy-két lakodalmat és pénz nincs. Hol van még annyi minden más? Annyi de annyi minden leterhel.

Ezek után mégis VAN békességem, mert van Istenem, olyan Istenem, aki hálás, hogy picit is keresem, picit is próbálok imádkozni, hisz emiatt próbálok felkelni hajnalban, hogy legyen időm Megváltómra, kicsit beszélgessünk, adja nekem a békességet, amit ígér és adja és én hálás vagyok mindenért amim van. Hálás vagyok már kora reggel a friss levegőért, a napsütésért vagy esőért és kis Vele töltött időért. Hálás vagyok, hogy mertem lépni és otthagytam régi munkahelyem és egy lépéssel közelebb vagyok álmomhoz. Hálás vagyok a férjemért, akivel szép életet élünk annak ellenére, hogy a fél világ megkérdőjelezte házasságunkat. Hálás vagyok kicsi aktív gyermekünkért, akit nem adnék a világ kincses ládájának a kulcsáért sem - ahogy Édesanyám szokta mondani.  Hálás vagyok szép kis otthonunkért. Hálás vagyok az autónkért, hogy merem egyáltalán vezetni ebbe az őrült forgalomba. Hálás vagyok szerető családomért, hogy bár távol, de vagyunk egymásnak és szeretjük egymást,a barátaimért és még sok mindenért.   

Köszönöm Uram, hogy ebben a zűrzavaros világban is adod békességedet azoknak, akik kérik tőled és  adsz szemeket, hogy lássuk meg a szépet és értékeljük. Köszönöm , hogy vagy nekünk mint egyetlen Menedékünk, ahol igazi megnyugvást, igazi szomjoltó élő vizet kapunk. Add, hogy szívünk addig ne legyen nyugodt, amíg Téged meg nem talál, ne engedjünk a világ annyi meg annyi kísértésének.

                                                       Jézus nevében kérlek Uram. Ámen.